A hétvégen bécsi karácsonyi vásározás volt, pár gondolatot hasznosnak érzek, megosztom.

Először is: csak a karácsonyi vásárokért nem szabad felmenni Bécsbe. A karácsonyi vásárokban nehezen lehet karácsonyi ajándékot találni, bár biztos lesz, aki talál valakinek megfelelő ajándékot. Egy karácsonyi vásár kivételével valóban jó a hangulat ezekben a vásárokban. Evés, ivás fagyoskodás.

Általánosságokban a vásárokat sötétedés után érdemes megnézni, nagyon szép ünnepi fényeket lehet bámulni, fotózni. Ugyanakkor a vásárok legkésőbb 22 órakor bezárnak, így vagy nagyon rohannunk (nem érdemes), vagy beosztjuk az időnket és pár vásárt világosban nézzünk meg.

Nyolc, kilenc karácsonyi vásár van, ebből egy hétvége alatt 5-6 kényelmesen végigjárható tömegközlekedéssel. Ha MÁV-os kirándulójeggyel mész Bécsbe, két naptári napra megvan a tömegközlekedésre is a jegyed. Amennyiben kocsival, busszal, teleporttal érkezel, vagy két napnál tovább vagy automatából (én minden metro megállónál láttam ilyet) tudsz venni 24 órás Vienna jegyet, €5,70-ért. A jegyet egyszer kell érvényesíteni, akkor, amikor elkezded használni. Narancssárga jegykezelő automata cucc.

A nyilvános WC-k tapasztalatom szerint €0,50-be kerülnek (sok helyen van pénzváltó automata, de nem mindenhol).

A foursquare listámat itt találod meg.

Bögrék

A legtöbb karácsonyi vásárnak egyedi bögréje van. Ebbe csapolják a punchot és egyébb forróitalokat. A bögrék betétdíjasa, €2 illetve €2,50 deposit. Ha visszaviszed a bögrét, visszakapod a pénzt. Antialkeszoknak fontos infó, hogy van kinderpunch, ami alkoholmentes és gyakran sokkal forróbb mint az alkoholos. Ha gyereknek veszel, vigyázz, nagyon forró, ugyanakkor nagyon gyorsan kihűl. Mivel ugyanúgy 2.5 dl vagy besegítesz a gyereknek, vagy kiöntöd, hidegen nem túl jó.

Vásárok

A korábban említett egy karácsonyi vásár amit nem érdemes sötétben megnézni közelebbről a Rathaus-nál lévő, hivatalos karácsonyi vásárt. Nagyon sok ember, lökdösődés, káromkodás (magyarul) vár rád, ha mégis neki ugrasz.

Karlsplatz

A személyes kedvencem a Karlsplatznál lévő adventi vásár. Ez a leggyerekbarátabb, nincs túl sokáig nyitva, este nyolc körül már zár. Reggel tízkor nyit, ezért azt javaslom, hogy indulj el korábban és keresd fel a közelben lévő Naschmarkt-ot. A Naschmarkt annyit érdemes tudni, hogy alapvetően ételpiac. Rengeteg finomsággal. Az árukínálat gyakran ismétlődik, nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a Lehel téri piacnál, egy nagyker kínálatát árulják sok helyen, de rengeteg egzotikus gyümölcs, étel van a piacon, amit csak egy – egy árusnál lehet megvenni.

Legkönnyebben metróval lehet megközelíteni, de a bécsi operától sincs messze, az Operngasse-n kell dél felé elindulni vagy a operánál lévő aluljáróban követni a Karlsplatz táblákat, a két aluljárót folyosó köti össze (nincs benne semmi érdekes).

Freyung

Ez egy kisebb vásár, nagyon hangulatos köszönhetően a környező épületeknek, térnek. Sötétedés után érdemes felkeresni. Mi a Rathaus-tól sétáltunk át, kb. 7 perc séta. A vásárból pár perc sétával vissza lehet menni a Hofburghoz, bár itt nincs vásár, zárás után kevés ember jár erre és remek a díszkivilágítás.

Maria-Theresienplatz (Museumsplatz)

Szintén jól megközelíthető vásár. Területre talán a legnagyobb és mi itt ettük a legjobb kolbászt. A környező épületek zseniálisak, van mint nézni.  Ha észak-keletre hagyjuk el a vásárt, akkor a Hoburgba érkezünk. Felhívnám a figyelmet a Hofburgban lévő Spanyol iskola kávézóra. A berendezése modern, de feelinges volt meginni egy kávét és benyomni egy Sacher szeletet, mégis csak a Hofburgban ücsörög az ember lánya, fia.

Belvedere

Mi ezt nappal néztük meg, ami hiba volt. Megközelítése csak villamossal ajánlot. A D villamost ajánlom a megközelítésre, Karlsplatz-tól kb. 15 perc séta.

Schloß Schönbrunn

Viszonylag nagy vásár (alapterületre), de csak ezért a vásárért nem érdemes eljönni. Ha még nem voltál, akkor javaslom, hogy menj végig a kisebbik kastély touron. Magyar nyelvű, hangos tour guide-ot adnak és van pár kihagyhatatlan szoba, amit látni kell. Ha hozzám hasonlóan Habsburg fan vagy, akkor kötelező a grand tour.

A helyszín másik fontos része a kastélypark ami télen kicsit kopár de még így is lenyűgöző. A parkban nagyon sok mókus van, akik kézhez vannak szokva. Simogatni nem lehet, de ha leguggolsz előre tartott kézzel nagy az esélye, hogy odajön hozzád. Érdemes itthonról vinni mogyorót vagy diót. Pl. a Lehel téri piac magosaitól vásárolható héjas és pucolt verzióban is.

Itt a vége

A többi vásárt időhiány miatt kihagytuk, így nem derült ki számunkra az se, hogy milyen bögréket adnak ezeken a helyeken. Majd jövőre.

Pár tipp a végére. Bécsben valószínűleg hidegebb lesz. Érdemes sált, kesztyűt becsomagolni. Ha bögréket gyűjtesz szűkséged lesz táskára és valami folyadékálló csomagoló anyagra. Ha railjettel mész, vegyél helyjegyet. A vonatok ilyenkor zsúfoltak. Az is szinte biztos, hogy a helyeden ülni fog valaki és boldogan fogja átadni a helyét...

Nyomokban politikát tartalmaz

Sok helyen lejött a hír, hogy nagy erőkkel keresik a twitteres semjéntrollt. Elsősorban az érdekeli a „népet”, hogy miért a követőket idézi be a Központi Nyomozó Főügyészség, másodsorban pedig az, hogyan azonosították a troll követőit.

Az első kérdésre a válasz az, hogy feltételezik, a korai követők között van a létrehozó, a második kérdésre pedig az a válasz, hogy könnyen. Én személy szerint el is várom a hatóságoktól, hogy gyorsan és pontosan azonosítsanak bárkit, aki bűncselekménnyel összehozható. Megnyugtató tény, hogy egy twitteres profil kép összevethető a Belügyminisztérium kép adatbázisával (útlevél, személyi kiváltásakor több képet is le kell adni a nyilvántartásnak) és akár egy jobb minőségű térfigyelő kamera képéből is könnyedén előkereshető egy autó tolvaj, drog dealer, bkv megállóban dohányzó személy.

Amiről nem ír a média, és személy szerint engem leginkább foglalkoztat, az az, hogy mi történik, ha megtalálják a trollt. A bűntett, amiben a Főügyészség nyomoz, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. A médiában ugyanakkor már olyan információk is megjelentek, hogy azzal követett el bűncselekményt a troll, hogy felhasználta Semjén Zsolt képét azzal a szándéka, hogy megtévessze a gyanútlan twitter felhasználókat.

Tételezzük fel, hogy „elkapják” az elkövetőt (erre nagyon nagyok az esélyek, nem hiszem, hogy proxyt használt volna, ugyan ki gondolna, hogy egy  tökéletesen komolytalan tevékenységre rákattog a főügyészség?).

Mi lesz a büntetése? Helyreigazítás? Bírság? Közmunka? Le kell mosnia Semjén Zsolt szolgálati kocsiját? Kitiltják a parlamentből?

Mi van akkor, ha egy húszéves egyetemistát azonosítanak? Nem járhat tovább egyetemre? Mi van akkor, ha egy újságíró trollkodott? Jobbos média kikezdi a függetlenségét, a balos média pedig szolidaritási megmozdulásokat szervezz? Mi van akkor, ha Semjén padtársa a parlamenti pisildéből nyomta a tartalmat? Fusiban. Nem kap költségtérítést egy évig? Egyáltalán, miért fontos az, hogy ki a troll?

Mellékszál

A lekért weblap címének ismeretében lehetőség van arra, hogy az internet hozzáférést szolgáltató nélkül megállapítsák az illető IP címét (természetesen az IP címhez köthető adatokat már a szolgáltató adja meg).

Kétkedőknek egy 2002(!) datálású index cikk gondolkodáshoz: http://index.hu/tech/jog/orwell1/

A troll első postja hat hónapja volt, a feljelentést júniusban tették meg ami kb. 4 hónapja történt.

Cikkünk további részében szereplő események és személyek kitaláltak, ha hasonlóság sajnálatos és nem kívánt mellékhatás.

Fel kell tenni a kérdést: Mit tennénk én?

Lehet, hogy semmit. De az is lehet, hogy követném azt a módszert, hogy rendszergazda haverok segítségével kideríteném, hogy ki szívat. Megkeresném, és ha kisebb nálam, pofán verném egy sötét játszótéren. Aztán az is lehet, hogy miután a rendszergazda haveroktól megvan az ember neve, címe, anyja neve, meg úgy általában minden, amit egy előfizetés kötésekor ráírunk a szerződésre, titkos szolgálatos haveroktól kérnék róla pár infót, kicsoda, micsoda, mivel foglalkozik.

Ha kiderülne, hogy érdemes a médiába ráncigálni, mert mondjuk bebizonyíthatom vele a vevőimnek, hogy a konkurencia gerinctelen. És akkor jól rácsörögnék paintballos haverokra, hogy indítsunk már valami Ügyet. Lehetne belőle egy kis média zaj, le lehetne írni, ezúttal bizonyítékokkal, hogy a lám – lám a konkurencia micsoda kis gerinctelen, névtelen internet húszárokat pénzel.

El lehetne mondani, hogy hát megmondtam már régen, az Internet az ördög műve és csak a sátántól megrészegült gonosztevők használják arra, hogy névtelenül becsméreljenek.

Cheer up boy!

Pre

Röviden: az NFC fizetés egy érintésmentes fizetési módszer, amiben a fizetést két olyan eszköz segítségével hajtjuk végre, amik rádiójelekkel kommunikálnak egymással, gyorsan, biztonságosan.

Az eszközök sokfélék lehetnek: óra, karkötő, bankkártya, mobiltelefon és szinten bármi, amiben elfér egy pár centis NFC chip. Az NFC fizetésben sokan érdekeltek, mobilgyártók, telkok, virtuális pénztárca szolgáltatók, bankkártya kibocsátok, bankok. Szövetségek jönnek létre, hogy az NFC ne legyen üres lufi, legyen benne pénz is.

Az NFC már rég elterjedhetett volna, a technológia rendelkezésre állt már 2007 – 2008 környékén. Az, hogy mégse terjedt el jól jelzi, hogy az NFC egy nagyon erősen kontroll alatt tartott technológia. A kontroll okai az NFC céljában keresendők. Az NFC az a technológia, ami 2004 tájékán hoztak létre, hogy legyen egy olyan, fizikai kontaktust nem igénylő kapcsolat, ami gyors, megbizható.

Ez a gyakorlatban mobileszközök, kártyák vagy még ennél kisebb méretű tárgyak összekapcsolását jelenti. Az NFC tartós, minimum 10 - 15 évre tervezett, tartósan piacon maradó technológia.

Az NFC alapvetően RFID, a különbség annyi, hogy az NFC nagyon rövid hatótávon, praktikusan pár centi távolságon működik. Innen csak pár lépés összekötni az NFC-t és a fizetést. Így létrejöhet a valódi mobilpénztárca, ami a mobilipar régi Grálja.

Félni vagy megijedni?

A mobilgyártók már viszonylag korán rájöttek, hogy a mobiltelefon idővel jóval több lesz, mint telefon. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy a mobiltelefon sokkal nehezebben fog pénztárcává válni, mint azt remélték. Az első kísérlet az emeltdíjas SMS, felemás siker lett. A fejlettebb piacokon gyorsan elterjedt, a magyar piacon azonban nagyon sokáig nem volt egység. Jobb esetben a Vodafone előfizetőknek külön számra kellett küldeni a drágább SMS-t, rosszabb esetben a Vodafone előfizetők csak elképzelhették, hogy sikeresen fizettek emelt díjas SMS-ben. A nagy áttörés a Big Brother, Való Világ és a sms warez hozta meg, bebizonyosodott, hogy komoly pénz van az emeltdíjas SMS-ben.

Az NFC esetében szintén megjelentek azok a gátak, amiket a piac mérete emelt, de ebben az esetben pont fordítva, itt a piac nagysága az, ami gátolja a terjedést.  Az NFC fizetés akkora biznisz, hogy jelenleg a mérete miatt nem képes fejlődni. Mindenki benne akar lenni, de úgy, hogy lehetőség szerint kihagyhatatlan legyen. Ennek köszönhetően maga az NFC se képes terjedni, a telefonokból többségéből még mindig hiányzik az NFC támogatás.

Az okok egyszerűek, amíg nincs olyan mobiltelefonos NFC fizetési megoldás, amiből a telkok részesednek, nem akarják forgalmazni az NFC-vel szerelt telefonokat. Így járt például a Samsung Galaxy S II, ami az eredeti tervek szerint NFC támogatással jött volna ki, de mire az európai piacokra ért, már kimaradt az NFC.

Mire ez a nagy felhajtás?

Laikusok számára jogos a kérdés, mire ez a nagy felhajtás? NFC-s fizetés, ugyan már, kinek kell? Az NFC fizetés a bankkártyás és a készpénzes fizetést váltja, illetve a bankkártyás tranzakciók számát csökkentheti.  Az üzleti modell egyszerű, a tranzakciók valakinek pénzbe fognak kerülni, nem nehéz kitalálni, hogy mind a két félnek (eladó, vásárló) lesznek költségei ugyanúgy, mint a bankkártyás fizetésnél.

2009-ben másodpercenként 10,000 bankkártyás tranzakció volt.

Egyszerű matek felméri, hogy a tranzakció alapú jutalék nagy pénz. Ráadásként a telkok olyan forrásokból nyerhetnek bevételt, amihez idáig nem volt közvetlen csatornájuk.

Zárás, pumpálás

A megújulni képtelen telkok számára az NFC fizetésbe csatlakozás létkérdésé vált. Biztosan felismerték már, hogy a fejlődésük közel van a maximumhoz. Nem lesz több előfizetés, az emberek egyre kevesebbet fogják használni a mobiltelefonszámukat és a kábeles szolgáltatók által lenyomott internet hozzáférési árakat aligha tudják magasan tartani csak azért, mert mobilinternetnek próbálják eladni. Az üzemi költségek növekednek, bónuszként megkapták vetélytársnak a smart tv készülékekre telepített videotelefon klienseket. Elavultak.

Tisztán láthatják, hogy jelenleg képesek befolyásolni a mobiltelefon eladásokat, jelenleg nem árul senki más részletre mobiltelefont. Diktálhatják az NFC fizetés terjedését úgy, hogy közben a SIM kártyához kötik az NFC fizetést és belépnek.

Ami eddig nem létezett, az most hirtelen megvalósul. Ha fizetni akarsz, lassan bankszámla mellett kötelező lesz egy mobiltelefon és egy mobil előfizetés is. Míg maga a pénztárnál fizetési egyszerűsödik, a fizetés folyamat egyre bonyolultabb és egyre drágább lesz. Fizetni kell majd a bankszámláért, a mobiltelefonért, a mobiltelefon előfizetésért és magáért a fizetésért is.

Előkerülhet olyan új és extrém fogalom, mint a romaing nfc payment díj.

A SIM kártyára épített NFC fizetés egyben a lehető legzártabb rendszer. Kizárt, hogy bármilyen más NFC fizetési módszer megjelenhessen egy olyan mobiltelefonon, ahol ilyen megoldás kap helyet.  És itt vissza is kanyarodtunk az emelt díjas SMS modellhez azzal a különbséggel, hogy itt a telkok már nem fognak hibázni, a gyorsan felpumpálják a piacot, leláncolják a felhasználókat a SIM kártyához.

A geolokáció nem lehet árazás alapja

Kérdés, hogy ez a telkokon kívül kinek jó? A bankoknak talán jó. A felhasználóknak eleinte biztos nem lesz jó ez az irány, az Ő érdekük a Google Wallet jellegű globális megoldások elterjedése lenne.

A geolokáció nem lehet árazás alapja és így helyi szolgáltatók se szabhatják egymás között, hogy mennyibe kerül. Emellett fontos, hogy egy platformot senki ne tudjon kisajátítani. Se üzletileg, se fizikailag.

Hosszútávon azonban jól járhat a felhasználói is a bedrótozással. Az előfizetés váltás ha lehet, még fájdalmasabb lesz a telkoknak. És még fájdalmasabb lehet, hogy ha a felhasználó úgy dönt, hogy előkapja a jól bevált bankkártyát és félre rakja az NFC-t arra a pár évre, amíg a lokál playereket túlárazott lufiját elhessenti egy global player.

Az érdek tehát az, hogy szolgáltatók valóban kínáljanak valamit, amit a felhasználók kézzel foghatnak, nem csak a sajtóanyagokban jelenik meg.

Pl. kezdhetnék az NFC képes telefonok jelképes összegért történő terjesztésével és egy open, bárki által használható NFC fizetés API bevezetésével.

Nyelvtani javaslatokat köszi Balu-nak ;)

Jelen „post” írásakor még nem látszódik, hogy különösebb visszhangja lenne a hírnek, miszerint bezárt az indanet.hu. Tartok tőle, hogy nem lesz semmi extra, egy kis fika innen, egy kis sajnálkozás onnan, kárörvendés, önbeigazoló jóslás felemlegetés és persze elkerülhet az „iWiW mikor zár be?” thread is.

De a felszínes, gyors reakciók mellett érdemes mélyebben is foglalkozni az eseménnyel. Az, hogy mennyire lesz jelenség a magyar szolgáltatások bezárásból, idővel kiderül.

Bentről nézve: http://leni.blog.hu/2011/08/03/bezartuk_indanet

Az bezárás okai érthetőek, tiszták. Ami leginkább megfogott az Indanet bezárásában, az maga a döntés. Magyarországon nincs kultúrája a bezárásoknak. Általában akkor zár be egy  oldal, szolgáltatás, ha végképp nincs rá pénz. Globopolis, Vianovo, "már a nevét se tudom" hírsiteok. A listát szép hosszúra lehetne nyújtani olyan cégekkel, akik úgy zártak be, hogy bedőlés közben kirántották a falból az utp-t, így állítva le a servert. Az Indanet lehet az első jelentősebb szolgáltatás ahol racionális döntés született, fejbe lövik a mamutot, túl sokat eszik, keveset ad. A húsa meg pont jó lesz a blog.hu nevű PI szörnynek.

Leírva semmi különleges nincs a történetben. A döntés persze bináris, igen – nem, de ha döntéshozók görcsölnek, akkor nagyon gyorsan eljuthatunk a végtelen meetingek csodás galaxisába.

A valóságban azonban mind technikailag, mind üzletileg bonyolult végig vinni egy ilyen döntést. Jobb esetben csak a vezérigazgatóval kell megértetni, hogy vége, rosszabb esetben már a tulajdonos is érdeklődik, hogy akkor most mennyibe került neki a vakvágány.

Technikailag is szép kihívás lemetszegetni a szerteágazó indákat, Tarzan azért még bátran lengedezni fog a dzsungelben, kínos, ha épp egy olyan indára lendülne, ami már nincs ott. (Elnézést).  

 De mit is tudok tanulni az Indanet bezárásából?

Egyre fontosabbá vált a jó és gyors döntések meghozatala. Az Internet mindig is gyors üzlet volt, vagy reagáltál az új dolgokra, vagy kimaradtál pár körből, várhattad, hogy újra hatost dobj, rosszabb esetben visszakerültél a startvonalra. Az Indanet bezárása jó példa arra, hogy el kell tudni engedni azokat az álmokat, amiknél nem tudunk kristálytiszta, pénzt termelő modellt felmutatni, lehetőség szerint két mondatban. Innen jön, és ezért fog jönni. Az összeg talán most nem is érdekes, egy olyan három éves ciklusban vagyunk, aminek az eseményeire akár kávézaccból is jósolhatunk.

A kihívás ott van, hogy a döntést kevés csapat vállalja fel. Vagy nincs elég motiváció, vagy a főnök nem ért hozzá, esetleg azt se érti, amit kérdezel, vagy két kézzel kapaszkodunk egy vízióhoz, ami tökéletesen életképtelen. Szerencsére a Google, Yahoo, Microsoft nagyon jó példát mutat, ami nem nullás az megy a levesbe, az erőforrásokat megkapják más szolgáltatások. A bezárás nem azonos az elbocsátással, felszámolással, kiárusítással.

Menedzsment szempontból az alábbi pontokat emelném ki az Indanet történésből:

•  vége az üzleti kísérletezéseknek,
•  ami mögé nem tud a csapatod már létező, jól bevált üzleti modellt rakni, annak nem szabad enni adni,
• a bezárás nem kudarc,
• olyan csapatokra van szükség, akik képesek végrehajtani, önszervezők, döntésképesek, nem félnek a döntésektől,
• az internet már high street biznisz, így is kell viselkedned, már nem elég időben dönteni, jól is kell mozogni,
• ha a csapat mozdulni akar valamerre, nem szabad befeküdni eléjük, lásd egyes és kettes pont,
• a csapat fogja megoldani a problémát, nem az idő,

És persze a startupoknak is komoly üzenete van egy Indanet bezárásnak:

• nagyok már nem rizikóznak, nincs rá erő, nincs rá idegrendszer, 
• nagyok jó döntéseket hoznak, ahol ők megégették magukat jó eséllyel te is rossz helyen fogod meg a vasalót,
• nagyoknál egyre pontosabb a fókusz, szűkül a látástér, luxus a széles termék-, szolgáltatás skála,
• nagyoknál ugyanolyan rugalmas csapatok lehetnek, mint egy startup team, de a döntéseik a látható profit alapján születnek, nem fognak keresgélni kincses ládákat, aranymezőket, nem kell kidobnod a csákányt és a lapátot,
• a nagyok is tudnak jól dönteni, nem mindegyik sodródik,
• lehetsz te külsős problémamegoldó, de látni kell az üzleti modell a főprobléma.

Respect a teamnak, google-t nézegetve nem találtam tajtékzó felhasználókat. Rá lehet pörögni ezerrel a blog.hu-ra, jöhetnek a mindent elsöprő lájk cunami.

És persze: a Facebook az új Indanet.

RE: http://varaljay.com/hu/2011/06/22/az-5-leggyakoribb-foursquare-kkv-hiba/

A foursquare rohamos fejlődésének köszönhetően már nem csak a haveroknak kell magyaráznom, hogy mi is ez a szolgáltatás, hanem egyre több potenciális ügyfélnek is.

Sok tekintetben a foursquare még zavaros, de a cég alkalmazottaitól már könnyebben kaphatunk információt a jövőre nézve, mint féléve. Ez még akkor is hatalmas fejlődés, ha szinte mindig ott van az a bizonyos „ez még változhat / ez csak egy terv / elképzelés / tervezzük, hogy ez így lesz”.

Online vagy offline?

A foursquare egy korai madárka azon cégek közül, akik a netet már nem display marketing eszközként használják.  A foursquare egy foot traffic generáló eszköz és ennek megfelelően a sikerre abban mérhető, hogy mekkora és milyen forgalmat generál az adott vállalkozás, brand számára.

Játék vagy digitális kuponfüzet?

Per pillanat inkább játék, mint kuponfüzet. A játék alapú motivációs rendszer hamarosan betörhet a nagy vállalatok életébe is, a mekiből ismert hónap dolgozója címet vállalati badgek válthatják le, amit sikeres projectek, egyéni célok teljesítésért véshetünk fel a vállalati levelező listákra.

A foursquare badge rendszere az elsődleges eszköz arra, hogy a felhasználók megismerkedjenek a checkin marketinggel, a foursquarerrel. A cél az, hogy x ideig használják, ismerjék meg a foursquaret, legyen a napi rutin része, hogy checkinelnek. A DotDot foursquare ágának létrehozásakor is az volt cél, ezt a tevékenységet tovább erősítsük top listákkal. (Bevált).

A játék tehát egy behúzó eszköz, a megtartó ereje „kicsi”, a felhasználók megtartására komolyabb eszközökkel rendelkezik a foursquare. A specials elnevezés alatt lopakodó kupon kedvezményfüzet hamarosan komolyan odacsaphat a kupon siteoknak (ha addig ki nem durran a lufi).

Social vagy nem social?

Erre szerencsére könnyű a válasz. Természetesen social. Még hozzá sokkal erősebben az, mint a facebook.  De erről majd később, mikor már kézzel fogható tényekkel tudom alátámasztani az állításom.

Ha többet akarsz tudni a foursquare-ről, iratkozz fel az RSS feedre, hamarosan rengeteg tapasztalatot osztok meg, amit a DotDot.hu kapcsán szedtem össze a foursquare-ről. Talán még azt is leírom, mi az a check-in marketing... ;)

Az előző 23andMe posthoz kapcsolódóan sokan kérdeztek gyakorlatias dolgokat. Összefoglalom, hogyan és mi történik.

Az első lépés a megrendelés. Ezt célszerű minél több embernek egyszerre megtenni, van, szokott lenni mennyiségi kedvezmény. Szintén a vásárláshoz kapcsolódó tevékenység, hogy érdemes 23andMe kuponokat keresni, akár googleval, akár a 23andMe twitter accountján körülnézni.

A szállítás nem olcsó, ezt érdemes átmatekozni és kalkulálni azzal, hogy borderlinx.com-on regisztrálni és amerikai címre megrendelni a csomagot, majd a borderlinx-ről hazahozatni. Én az utóbbi megoldást választottam, kb. 5,000 forintot spóroltam és a megrendeléstől számított hetedik napon a kezemben volt a csomag.

A csomagban nincs túl sok minden, egy a mintának szolgáló műanyag „kémcső”, leírások, és a minta azonosítószáma. Ez utóbbira nagyon vigyázzunk, ezt kell majd megadni a weboldalon, ezzel tudjuk összekapcsolni a mintát és a weboldali regisztrációnkat.

A mintavétel nagyon egyszerű, nyálmintát kell adnunk, „köpnünk” a műanyagtárolóba. Ez időigényes, de egyszerű feladat. Nekem kb. tíz perc alatt össze is gyűlt a megfelelő mennyiségű minta.

Ezek után nincs más dolgunk, mint lezárni a mintát. A lezáró kupak tartósítófolyadékot tartalmaz, így ez a művelet egy pici odafigyelést igényel. Pár másodperces rázás, és készen is vagyunk.

Ha az USA-ban élnénk, akkor ingyen küldhetnénk vissza a mintát. Magyarországról azonban pár száz forintot még fizetnünk kell a postának. Ha még nem tettük meg, akkor most mindenképp regisztráljuk a mintát a weboldalon, ehhez a csomagon található azonosítót kell megadnunk a weblapon.

A minta kb. másfél, két hét alatt ér vissza. Erről visszaigazolást kapunk e-mailben és a weboldalon is. A minta feldolgozása 6-8 hét, nekem kb. 6 hét volt.

A Youtube-on találtok videókat, amik jól elmagyarázzák a fenti, egyszerű folyamatot (23andme –re keressetek rá). Tapasztalatom szerint a legtöbb videót olyan tinik töltötték fel a témában, akik a szüleiktől kapták a csomagot…

Update: az egész 36,000 forint körüli összegbe került. De nekem sikerült kifogni egy karácsonyi, akciós árát ($99).

Update: Volt pár gyakorlati kérdés, itt leírtam, mi hogyan történik.

Twitteren már csicseregtem a legújabb „játékszeremről”, a 23andMe.com-ról. A játékszer ez esetben a saját a géntérképem és nem is annyira játékszer. Pár szóban bemutatnám, miről is szól a 23andMe.

[Teljesen laikus vagyok orvosi témákban, ha helytelenül fogalmaztam, ez ennek tudható be. Google a barátod, wiki a barátnőd, olvass utána.]

A 23andMe-ről először kb. 2 éve hallottam. Átnéztem, csodálkoztam, megnéztem az árát, és már be is zárult az oldal,és nem is nyílt meg kb 1,5 évig. Az újbóli megnyitást Nebehaj Viktornak köszönhetem (ezúton is köszi!), aki a twitteren a szokásos „visszafogott lelkesedésével” közölte, hogy 23andMe felhasználó lett. Megnéztem újra az ár cetlit, de a $499 dolláros ár ezúttal nem okozott reflexszerű ablak bezárást. A karácsony közeledett, felmerült bennem, hogy ez lesz a karácsonyi ajándékom. Szerencsémre az oldal üzemeltetői is gondoltak a karácsonyra és megváltozott az ár, $499-ről $199 dollár lett. Instant get.

Mi az a 23andMe?

Sarkosan megfogalmazva a 23andMe.com egy DNS teszt, ami a genetikai hajlomokat elemzi, azon belül elsősorban betegségekre való hajlamokat keresik. Ennél természetesen jóval több, amennyire tőlem telik, ki is fejtem milyen szolgáltatásokat kapunk.

A genetikai tesztek piaca elég nagy. Mind pénz, mind felhasználó számban. A szolgáltatás természetesen nem egyedülálló, Magyarországon több kórház, klinika kínál hasonló elemzést, amiket én találtam egyszeri 100,000 forint körüli költséggel vállalták. A 23andMe egy otthoni teszt, csak a postára kell kimozdulni, nincs tűszurkálás.

A 23andMe mögött csupa ismert nevet és arcot találhatunk. Az egyik tulajdonos, befektető Esther Dyson (több magyar startup mögött állt mint money angel, pl vatera, első stop.hu), de megtaláljuk itt a Google alapító Sergey Brin feleségét, Anne Wojcicki-t is.

A tulajdonosi háttér ismeretében talán nem nehéz kitalálni, hogy miben más a 23andMe mint egy kórházi teszt. A szolgáltatás nagy része a weben érhető el. Ez már csak azért is előny, mert bármikor bárhol neki állhatok bogarászni a reportokat de amik még fontosabbak, bárkivel sharelhetem a reportokat, jó minőségű betegség leírásokat csatolnak és folyamatosan elemzik az eredményeim, így ha új teszt születik, rövididőn belül megkapom a rám vonatkozó eredményeket.

Mire jó?

Számomra a legérdekesebb kérdés az volt, hogy milyen betegségekre van genetikai hajlamom. Van pár kisebb nagyobb betegségem, amik egyértelműen öröklött betegségek (az ezekre való hajlamot meg is találták, szerepelnek a reportokban), szerencsére egyik se komoly, de szerettem volna látni, miket kaptam, miket adhatok tovább és mivel kell vigyáznom.

A betegségre való hajlamok mellett fontossá vált a „drug response” menüpont is, teljesen laikusként meg se fordult a fejemben, hogy ez is kutatható.

Fontos tudni, hogy ezek a tesztek csak hajlamokat tudnak kimutatni, a valóság gyökeresen más lehet, leginkább az életmód miatt. És az se elhanyagolható tény, hogy a génállományom jó eséllyel megmarad addig, amíg feltalálják, tökéletesítik a klónozást, talán egy winyóra kerültem Sheldon Cooper-rel. Ki tudja?

Nulladik project

A 23andMe sok tekintetben nulladik project. Egyrészt azért, mert a genetika nagyon sokat fog fejlődni. Ugyanakkor nulladik project abban is, hogy a géntesztek popularizálásával előhoztak olyan kérdéseket, mint az eredmények megosztása vadidegenekkel (felmenők és leszármazottakra vonatkozóan is tartalmaz adatot, az öröklődés miatt, ha a munkáltatók hozzáférhetnek felmerülhetnek olyan rizikó faktorok, ami miatt nem fogják foglalkoztatni a teszt alanyát), mennyire vehető komolyan egy – egy ilyen teszt (nem csak a 23andMe tesztjére igaz ez).

Személy szerint azt gondolom, hogy ez a teszt hozzá segít a tudatosabb egészség megőrzéshez, még akkor is, az adott rizikó faktor semmit nem jelent. Tudni, hogy vannak olyan génjeim amik fokozzák bizonyos betegségek létrejött elérik azt a hatást, hogy mindent megtegyek a rizikófaktorok szinten tartásáért, figyeljek oda, hogy mit eszek, iszok, hogyan élek.

Bevallom most először gondolom azt, hogy jobb lett volna napjainkban születni és a születésem óta rendelkezni egy 23andMe előfizetéssel. A szüleim tudatosabban figyelhettek volna a kezdeti éveimre és jó eséllyel számomra is máshogy alakultak volna a dolgok ha ideje korán szembesülök a rizikó faktorok számával és a potenciális betegségek listájával.

Screenshootok

Minden szónál többet ér, ha képekben mutatom meg, hogy mit is kapunk az egyszeri $199 ás havi $5 dollárunkért. Pár képet cenzuráztam, ezt amennyire tudtam jeleztem, ahol gyanúsan nagy a fehérség az jó eséllyel cenzúra nyoma. Jó tudni, hogy ha regisztráltok a 23andme.com -ra, alapesetben egy "Sample" segítségével alaposan meg lehet ismerkedni a rendszerrel, tegyétek meg, a regisztráció nem kerül semmibe. A képeknél nyomjatok a  "Download full size" az olvasható méretű képekért.

(download)

Click here to download:

23andme-com-ajanlo-isgeFqcBquxuorjkoqcD.zip (724 KB)